2010/2011-es tanévet Párizsban töltöttem a Sorbonne-on, gazdálkodási és marketingképzésen...de nem is ez a lényeg. Sokat tanultam és sokat tapasztaltam, talán diakévéim legszebb korszaka ehhez a városhoz kötődik és ezen belül is Párizs déli részén elterülő Cité Université nevű kollégiumegyütteshez. Egy évig ugyanis a Norvégia által alapított Maison de Norvège-ben laktam norvég, magyar, egyiptomi, grúz, francia, indiai, ruandai diákokkal, kik azóta nagyon jó barátaimmá váltak, mindenféle kulturális különbségtől eltekintve.

A hazámtól egy időre elkerültem, de a fizikai távolság Einstein óta tudjuk (mi borral foglalkozok persze sokkal régebbről) relatív és sokszor semmivé válik... így történt ez május 28-àn szombaton, amikor a Maison de Norvège-ben a magyarok felülkerekedve úgy döntöttek bemutatják Európa nyugati részében igencsak feledésbe merült hazájukat, a magyar bor kaleidoszkópján keresztül: hát azt kell hogy mondjam, sok borbemutatót tartottam már, de ilyen figyelmes közönség előtt, ilyen nagy és tisztelettudó érdeklődés előtt még egyet sem. (Ha valaki volt már Párizsban a Roland Garros-on tudja milyen ha némán figyel egy zavarbaejtően nagy nézőközönség.)

A borbemutató egyébként leleményes volt: 5 bor, melyből 3 egri és 2 mádi, s minden bor után vagy egy magyar zongorista (Pregun Tamás), vagy egy norvég fuvolista (Linn Anett Erno), vagy ketten együtt a borral harmonizáló játékkal vonták be a közönség 5. érzékét. Az érdeklődök mindenfelől voltak, de főleg franciak és megmondom őszintén a vihar tudja merről jöttek, és mi módon hallottak az eseményről, de teltházunk volt...céljaim száma így bővült: ezt otthon is el szeretném érni!

Fújhatunk tehát sokszor a franciakra, hogy így-úgy kiszúrtak a fél világgal, azonban tudnak, és szeretnek élni, ízlelni és élvezni, bármikor is adódjon az alkalom. Egy ilyen közönség, egy ilyen polgári réteg, egy ilyen nép életben tarthat egy kultúrát, egy országot sőt virágoztathat...hát tanuljunk tőlük.

Gál Zsombor

Párizs, 2011. június 3.